"Minden legyen az, ami. A krumplileves legyen krumplileves elvtársak!"

Ezt magam sem tudtam volna jobban összefoglalni, mint anno Kádár János. Ebben az étteremben sajnos semmi sem az aminek látszik.

A Balaton déli partján, Szemesen fekszik a Kistücsök. Nagyon jó helyen van szép és kellemes terasszal. Első látásra egy igazi magyaros csárda „feelingjét” kelti a hely. Persze, aki kicsit is képben van, az már tudhatja, hogy ez itt nem csak egy egyszerű vidéki csárda, hanem benne van sok "szakértő" szerint a hazai top10 étteremben. 

A helyszín és az enteriőr teljes ellentétben van azzal a konyhával, amit itt visznek. Egész egyszerűen a kettő nem illik össze....és az árakról még most itt nem is beszélnék.

Mivel nem tartom magam szakírónak, csak valaki olyannak,  aki szeret jókat enni, ezért tudatosan nem érdekel, hogy ki a chef és hogy milyen technológiával dolgozik a konyhában. Nem érdekel az sem hogy van-e sous-vide berendezés vagy sem. 1 kérdés van: Tud-e főzni és azt alázattal teszi-e?!

Az ember azért választ étlapról, mert van egy elképzelése arról, hogy mit szeretne enni és ezután pedig számit valamire, hogy mit lát majd a tányérján viszont. Na itt ez nem így van.

A levesek az egyedüli ételek, amik hozzák a beléjük fektetett reményt és ízeket. Nagyon-nagyon jók. És akkor itt véget is ér a remény, mert ami ezután következik az inkább ijesztő, mint bármi más. 

A chef újragondol. Annyira sikerül neki újragondolni, hogy gyakorlatilag már semmi értelme sincs az étlapnak, mert semmi sem az aminek látszik.....és ez lássuk be, komoly gond az olyanoknak, akik csak szeretnének jót enni. 

Látszik, hogy a magyar konyhára büszkék és ez jó...csak sajnos a chef abban a hitben van, hogy neki most lehetősége van újra feltalálni ezt a csodálatos magyar konyhát. (Jelezni szeretném, hogy NEM KELL. A magyar konyhát tisztelni kell, jó alapanyagokat használni és visszanyúlni a múltba, amikor a konyhákban még főztek és sütöttek nem pedig kémiai laborként tekintettek a konyhára. Magam részéről el is zavarnék minden csávót, aki nitrogénnel kísérletezik a konyhában és pl. a libamájat molekulákra bontja, majd fagyit csinál belőle. EZT KÖSZÖNÖM NEM KÉREM)

Na, most akkor nézzük a dolgot. Nekem volt szerencsém Borsos tokányt rendelni, mert azért mégiscsak a hely szelleme ezt úgy adta. Sajnos, ami kijött az sem nem volt sem borsos...de leginkább még tokány sem.

Azt el kell ismernem, hogy a húsok állaga egész egyszerűen csodálatos volt és tulajdonképpen az étel is finom volt. Csak kicsit zavaró úgy enni, hogy az ember azt sem tudja, hogy mit hamikázik éppen. Ebben van valami idegesítő. A paradicsomsaláta is újra van értelmezve (,de minek?????) ..a megszokott enyhén ecetes édeskés lé helyett, egy balzsam ecetes szaftban úszott a paradicsom. Nekem egyébként ízlett, de túlzottan erős a karaktere így és már zavaró egy főétel mellé enni.

Desszertnek gondoltam megpróbálkozom egy császármorzsával. Ezt csak nem lehet elszúrni. Sajnos tévedtem. Ez is nagyon újra lett gondolva. Szerintem egész egyszerűen rossz volt. 

Az pedig már egy másik kérdés, hogy egy ilyen étterem mitől is lesz benne az ország 10 legjobbja között. Sajnos a választ is tudom. A hazai gasztro szakértők kb. olyanok, mint a jazz zenészek. Kiállnak a színpadra és maguknak játszanak, kicsit sem törődve azzal, hogy a nézőtéren a többség csak jó zenét szeretne hallani. A gastroelit is kb. ilyen. Fontoskodnak és azt nézik egy étteremben, ami pont nem számit. Sorry...de a kérdés rém egyszerű:

Mennék ide újra? Tuti, hogy nem.....pedig ez az étterem akár nagyon jó is lehetne.