gyuriEATs

Gondolkoztam, hogy érdemes-e egyáltalán erről a valamiről irni és aztán mégiscsak úgy döntöttem, hogy kell erről a jelenségről beszélni ami a magyar gasztró világot fojtogatja mert hát mi lenne ez ha nem fojtogatás ahol olyanok szentelik fel önnön magukat akiknek erre semmilyen reális okuk nem lenne. 

Itt van ez az új Baldaszti remek aminek a neve Zóna.  Úgy fest most már oda jutottunk a hazai gasztró világban mint a kortárs képzőművészetben amikor valakik csak azért rajonganak egy vászonra festett 3 piros pontért mert azt senki más nem érti. Hát igen. A Zóna érthetetlen és értelmezhetetlen még akkor is ha sokan ezt nem merik bevallani. Azaz (és itt most sajnos muszáj vulgaritásban kitörnöm)...a szar az bizony szar még akkor is ha nagyon drága.

Az ugye már mégis csak nagyon tréfás hogy egy étteremnek az az egyetlen koncepciója, hogy nagyon kicsik az adagok...de viszont irtó drágán adják. És akkor lassan mondom, hogy mindenki jól értse: előételnél kisebb adagok 2900-4000 forint közötti árakon. A felszolgáló még azt a sületlenséget is megpróbálta lenyomni a torkunkon hogy azért ilyen kicsik az adagok, hogy egy ember többet is meg tudjon próbálni. Komoly?? Ennyire hülye a vendég?

Huszár Krisztián a chef. Állitólag tudnom kellene hogy Ő kicsoda. Nem tudom és marhára nem is érdekel. Iszonyatosan érdektelen hogy hol stázsolt és az sem érdekel, hogy melyik piacra jár reggel saját maga vásárolni. Az érdekel amit letesznek elénk az asztalra és ez bizony tegnap (JAN12 Szombat) rém közepes volt. Amikor megkérdeztem a felszolgálónkat hogy miért úszik minden főételünk valami lében erre az volt a válasz hogy ez a chef egyik "névjegye". Most komolyan??? Névjegy??? Ki ez a chef hogy névjegyet tesz a kajámba?  De azért ez mégiscsak arcátlan egy kicsit. Nem? Névjegy?

Na most az is egy érdekes névjegy amikor az egyik főétel egy Szt.Jakab kagyló és abban a tálban egyetlen kis árva kagyló fekszik persze valami lében viszont ezért 3500 forintot elkérnek. Igen. Névjegy a javából. 

Ez egy olyan étterem névjegye ahol "kirabolják" a vendéget miközben a minőségre és a drága alapanyagokra hivatkoznak.Ez egy olyan étterem névjegye ahol semmilyen tisztelet nincs a vendég iránt. Ez egy olyan étterem névjegye ahol a szerénytelenség,a chef kivagyisága és a vevő totális hülyének nézése párosul egészen ritka módon. Ez egy olyan étterem ami az 1 éves születésnapját sem fogja megérni.

Jönnék még ide? Nem.

 "Minden legyen az, ami. A krumplileves legyen krumplileves elvtársak!"

Ezt magam sem tudtam volna jobban összefoglalni, mint anno Kádár János. Ebben az étteremben sajnos semmi sem az aminek látszik.

A Balaton déli partján, Szemesen fekszik a Kistücsök. Nagyon jó helyen van szép és kellemes terasszal. Első látásra egy igazi magyaros csárda „feelingjét” kelti a hely. Persze, aki kicsit is képben van, az már tudhatja, hogy ez itt nem csak egy egyszerű vidéki csárda, hanem benne van sok "szakértő" szerint a hazai top10 étteremben. 

A helyszín és az enteriőr teljes ellentétben van azzal a konyhával, amit itt visznek. Egész egyszerűen a kettő nem illik össze....és az árakról még most itt nem is beszélnék.

Mivel nem tartom magam szakírónak, csak valaki olyannak,  aki szeret jókat enni, ezért tudatosan nem érdekel, hogy ki a chef és hogy milyen technológiával dolgozik a konyhában. Nem érdekel az sem hogy van-e sous-vide berendezés vagy sem. 1 kérdés van: Tud-e főzni és azt alázattal teszi-e?!

Az ember azért választ étlapról, mert van egy elképzelése arról, hogy mit szeretne enni és ezután pedig számit valamire, hogy mit lát majd a tányérján viszont. Na itt ez nem így van.

A levesek az egyedüli ételek, amik hozzák a beléjük fektetett reményt és ízeket. Nagyon-nagyon jók. És akkor itt véget is ér a remény, mert ami ezután következik az inkább ijesztő, mint bármi más. 

A chef újragondol. Annyira sikerül neki újragondolni, hogy gyakorlatilag már semmi értelme sincs az étlapnak, mert semmi sem az aminek látszik.....és ez lássuk be, komoly gond az olyanoknak, akik csak szeretnének jót enni. 

Látszik, hogy a magyar konyhára büszkék és ez jó...csak sajnos a chef abban a hitben van, hogy neki most lehetősége van újra feltalálni ezt a csodálatos magyar konyhát. (Jelezni szeretném, hogy NEM KELL. A magyar konyhát tisztelni kell, jó alapanyagokat használni és visszanyúlni a múltba, amikor a konyhákban még főztek és sütöttek nem pedig kémiai laborként tekintettek a konyhára. Magam részéről el is zavarnék minden csávót, aki nitrogénnel kísérletezik a konyhában és pl. a libamájat molekulákra bontja, majd fagyit csinál belőle. EZT KÖSZÖNÖM NEM KÉREM)

Na, most akkor nézzük a dolgot. Nekem volt szerencsém Borsos tokányt rendelni, mert azért mégiscsak a hely szelleme ezt úgy adta. Sajnos, ami kijött az sem nem volt sem borsos...de leginkább még tokány sem.

Azt el kell ismernem, hogy a húsok állaga egész egyszerűen csodálatos volt és tulajdonképpen az étel is finom volt. Csak kicsit zavaró úgy enni, hogy az ember azt sem tudja, hogy mit hamikázik éppen. Ebben van valami idegesítő. A paradicsomsaláta is újra van értelmezve (,de minek?????) ..a megszokott enyhén ecetes édeskés lé helyett, egy balzsam ecetes szaftban úszott a paradicsom. Nekem egyébként ízlett, de túlzottan erős a karaktere így és már zavaró egy főétel mellé enni.

Desszertnek gondoltam megpróbálkozom egy császármorzsával. Ezt csak nem lehet elszúrni. Sajnos tévedtem. Ez is nagyon újra lett gondolva. Szerintem egész egyszerűen rossz volt. 

Az pedig már egy másik kérdés, hogy egy ilyen étterem mitől is lesz benne az ország 10 legjobbja között. Sajnos a választ is tudom. A hazai gasztro szakértők kb. olyanok, mint a jazz zenészek. Kiállnak a színpadra és maguknak játszanak, kicsit sem törődve azzal, hogy a nézőtéren a többség csak jó zenét szeretne hallani. A gastroelit is kb. ilyen. Fontoskodnak és azt nézik egy étteremben, ami pont nem számit. Sorry...de a kérdés rém egyszerű:

Mennék ide újra? Tuti, hogy nem.....pedig ez az étterem akár nagyon jó is lehetne.